Szeretek listákat írni. Bevásárlóst, nyaraláshoz pakolóst (na, ezt különösen!), elvégzendő feladatost, mindenfélést. És tudod mi a listák leghuncutabb tulajdonsága? Hogy az elkészült/elvégzett tételeket ízlés szerint ki lehet pipálni, vagy át lehet húzni. (Én a drasztikusabb, áthúzós vagyok.) Mindenesetre nagy elégedettséggel tud eltölteni, amikor egy tétel távozik az elvégzendők sorából. Jó érzést ad. Tudom ajánlani. Egy dolog van, amin félrecsúszhat a folyamat: ha nem a saját listádat használod.
A fenti példáknál maradva, ha mondjuk a szüleim bevásárlólistájával indulnék el beszerezni magamnak a szokásos heti zsákmányomat, az elég nagy hülyeség lenne. Vagy ha a szomszéd ruháit pakolnám be a nyaralásomhoz, illetve ha a barátaim teendőit kezdeném el önszorgalomból megcsinálni. Ha gyanús, hogy ez egy metafora, akkor jól érzed. :) A két kezednél fogva bevittelek az erdőbe, de most együtt kisétálunk, gyere, jó lesz!
Szóval az tök fontos, hogy az embernek legyenek céljai, az pedig kurva fontos, hogy ezek a sajátjaid legyenek. Miért? Mert máskülönben előáll az a helyzet, amit a szakzsargon úgy nevez, hogy: kibaszol magaddal. Ezt meg jó lenne elkerülni.
Ezért is szeretném felhívni a figyelmet arra a bizonyos listára. Az életcélok listájára, vagy életlistádra, vagy ha a drámaiságnál maradunk, nevezhetem életed listájának is. Amúgy itt arra gondolok, ami annak ellenére, hogy a neve valami végtelenül egyedit sugall, 10-ből 9 embernél kb. ugyanaz. Mert furcsa módon szinte mindenki ugyanarra vágyik: házasság, aztán család, az idillhez egy kertes ház, és mindehhez kutya/macska/vadászpók, stb. (utóbbira, ha nincs a lelki szemeid előtt, és van némi pókfóbiád, javaslom, hogy ne guglizz rá…).
Ne érts félre, ha a te listádon is pont ezek szerepelnek, az egyáltalán nem baj, HA tényleg ezek tesznek boldoggá. Ebben az esetben kívánom, hogy mindent meg tudj valósítani, amit szeretnél.
Gond akkor van, ha ezek nem a te céljaid, csak úgy jobb híján a magadévá tetted őket, mert úgy érzed, hogy ez az elvárás, vagy mert körülötted mindenki ezekért hajt. Én most személy szerint a lista legelső tételét pécéztem ki magamnak példálózásra, merthogy a vérnyomásom 2 másodperc alatt lő ki 120-ról 300-ra, amikor azt hallom, hogy valaki azért akar társat találni, mert már házasulandó korban van, vagy mert ez a dolgok rendje, vagy hogy ne fusson ki az időből… Bocsánatot kívánok, hogy tetszik parancsolni?! Fúúú, na jó, 3-2-1, ventilálás in-dul!
Tudom én is, igen, a biológiai óra ketyegését azért elsődlegesen mi nők szoktuk hallani, és minket frusztrál a legjobban. Ha viszont az ember emiatt keres férj-jelöltet, vagy azért, hogy ne legyen egyedül (ez egy külön posztot is megérdemelne), vagy mert presszionáló, hogy „mindenki” házasodik, babázik, stb., míg a mi életünk listája pipák és áthúzások nélkül, szemrehányóan szomorkodik a kezünkben, akkor nem biztos, hogy a legjobb indokokkal indulunk neki a dolognak. Mindezekkel pedig nem megítélni vagy porba tiporni szeretnék bárkit, ahogy az sem célom, hogy egyedül csücsüljek és fázzak idefent a morális magaslatokon. :) Ezek saját tapasztalatok, és azért osztom meg, hogy te ne cseszd el, sőt, hátha tudsz spórolni magadnak pár évet. Merthogy ha rossz indokok vezérelnek, akkor nagyobb az esély rá, hogy görcsös leszel, megalkuszol, és olyan helyzetben találod magad, amiben nem szeretnél lenni, mert a lelked mélyén pontosan tudod, hogy másra vágysz, és innen jóval tovább tart kitornáznod magad, mintha már az elején okosan csinálnád. (Ez kicsit kapcsolódik is az „éhségről” szóló korábbi poszthoz. Ha gondolod csekkold, de annyi a lényeg, hogy akármire is vágysz, ne „éheztesd ki magad” annyira, hogy bármit elfogadsz, amit kínálnak neked.)
Ugyanis egyre többször hallom/látom azt, hogy a cél a karikagyűrű és/vagy a bölcső, az eszköz pedig egy másik ember, aki hajlandó ebben partner lenni. Na, de… ennek nem pont fordítva kellene lennie? Tudod, olyasmire gondolok, hogy ha, illetve amikor olyan valakivel találkozol, akinek ugyanúgy megvannak az idegesítő faszságai, mint mindenki másnak, ugyanúgy kócos a haja, amikor felkel, és ugyanúgy izzad, amikor melege van, de valamilyen rejtélyes oknál fogva ő mégis beragad valahol a szívizmod egyik lágyabb kis szegletében, ott ahol a lelkedet is őrzöd, na szóval amikor egy ilyen valakit sodor az utadba az élet, akkor merül fel a házasság, nem? Azért házasodok, mert olyasvalaki van mellettem, akivel a jövő vagy akár az örökkön-örökké sem tűnik ijesztőnek, tehernek vagy stressznek, hanem inkább egy olyan kalandnak, amiben szívesen veszek részt. Azért állok oltár elé, mert megtaláltam azt, akiről nem is tudtam, hogy keresem, de amikor a szemébe nézek, azt látom: ő az.
Ne azért csináld, mert rajta van egy pont a feladatlistádon… Amikor mások esetleg az orrod alá dörgölik életük „egyedi” kis listáját áthúzva és össze-vissza pipálva, azért ne feledd, hogy megházasodni könnyű, gyereket csinálni könnyű, ellenben házasnak maradni nehéz, az örökkön-örökké nehéz, a gyerekből embert faragni nehéz. Ha nem vagy meg mindennel 30 éves korodra, nem baj. Ha nem vagy meg 40 éves korodra, nem baj. Hadd ne soroljam végig, úgyis érted. A te listád, a te időd, a te életed. Nem vagy késésben. Időben vagy. Csak haladj a saját listád szerint, az élet meg úgyis besegít. Nem az a lényeg, hogy minél előbb odaérj, hanem hogy élvezd az utat!
Egy szurkolód már van, hajrá, ügyesen! <3
(Borítókép: ideogram.ai)
