Ha én dal lennék,

egész nap repülnék,

vidáman zengnék,

hangosan perdülnék,

az égig érnék,

onnan felcsendülnék,

hiába kérnék,

sose szelídülnék.

Lelkem, ha dal volna,

izgágán pattogna,

rá senki nem szólna,

nótákat alkotna,

„bohókán" suttogna,

fülekbe simulna,

szabadon bolyongna,

vigadva dúdolna.

Ha egyszer dal leszek,

kedvednek jót teszek,

bánatból elveszek,

szívednek kedvezek,

örömmel létezek,

dallamot képezek,

szél szárnyán érkezek,

addig sem fékezek.

Amikor dal vagyok,

zengő nyomot hagyok,

taktusaim nagyok,

strófánként szaladok,

ha ilyen maradok,

mindet felkavarok,

és el nem hallgatok,

hiszen én dal vagyok.

(Borítókép: ideogram.ai)